Felhő csorog a csészémbe reggel
Apa fogja a vállam, hogy kelj fel
És látod rohanunk apával kéz a kézben
Úgy ahogy volt, mint a mesében
Vagy egy versben búcsúzóul egy kis beszéd
hogy a fiú elment a csészébe felhőt töltve még
Az égbolt csöppent ma a poharamba
Apa nem szól, látod haragba vagyunk
A reggel így telik kisírt szemmel
Csukok ajtót míg bejön a reggel
Hát látod ma így vagyunk mi apával
Én, apa, kisírt szem, meg pár dal
Mintha szívből jövő kalapálás volna
Most úgy üti kezével az ajtót dalolva
Ébred a rádió és apának
Mindegy, hogy ki mit mért, kalapálgat
Szóval a fiú most így érez iránta
Szíve egy darabját a kávé mellé kínálja